Hímzett zsepik (2)

Csak elkészültem a zsepik hímzésével, tulajdonképpen 5 perccel dél előtt, ugyanis szombaton vinni szeretném a barátnőmnek őket, és még a szövegeket is rá kell hímeznem. Tegnap este már kettőt meg is csináltam, az egyiken nem lett olyan szép a szöveg, ráadásul épp a melírozott fonal világos részére jött ki a hímzés, úgyhogy még nem is látszódik rendesen. De most már így marad, legalább tanultam belőle. Pedig az volt a legszebb hímzésű zsepi az összes közül. Itt vannak ők hatan, még szöveg nélkül:

Panni fél éves (múlt)

Megint eltelt majdnem két hét, és semmit sem írtam a blogra. Pedig lenne miről, de nem nagyon volt időm géphez ülni, pedig egész nap be van kapcsolva. Mire rászánom magam, valami mindig megváltozik. Főleg a lányka hangulata. Egyik nap még áradozok Petinek, milyen jó volt a kicsivel, mennyit játszottunk, mennyit fejlődött, másnap pedig egész nap nyűgös, alig lehet vele mit kezdeni. De ez így szép és jó, hozzátartozik a munkakörömhöz, azt hiszem:)

Hihetetlen, de már elmúlt fél éves! Úgy rohan az idő! Már csak 5x ennyit kell kibírnom itthon. Mert ez a legrosszabb az egészben. Olyan jó volt még munkában, amikor az anyaságira gondoltam, végre 9 év után otthon leszek hosszabb ideig, sok-sok mindent megcsinálok, sok újat tanulok, tornázni fogok, stb, stb, stb. Mondanom sem kell, semmire sincs idő:) Az a fura, hogy sokszor unatkozom egész nap, mégsincs idő semmire:) Talán érti az, aki otthon van a babával:)

Nade a gyermek. Paraméterei: 6830 gramm, amin meglepődtem, egyrészt azt hittem, már 7 kiló felett van, másrészt még a születési súlyát sem duplázta meg. Mindegy, normális. Szép, egészséges, hurkás, szerintem. 68 centi, amin szintén meglepődtem, én hosszabbnak látom:))

Vigyorgós baba, bár hangulata szinte másodpercről másodpercre változik. Néha nem is venni észre, mikor megy át bőgősből mosolygósba. Bár már tudom kezelni, a könny nélküli hisztijei már nem igazán hatnak meg:) 

Már pár hónapja szépen felhúzza magát az ujjaimba kapaszkodva ülő helyzetbe, de magától még nem tud felülni. Ülésből álló helyzetbe húzza magát, onnan is menne tovább, de nincs hova. Még nem mászik, de már kúszik mint egy kiskígyó, megkapaszkodik valamibe és már csúszik is. Olyan bicepsze-tricepsze lesz, hogy csak na. 

A 6. hónap utolsó hétfőjén csak úgy próbaképp felültettem, éééés úgy maradt. Nem is gondoltam volna, hogy már tud ülni. Szép egyenesen tartja magát, de ha elfárad, akkor nehéz tornagyakorlatokat végez, a fejét  hozzáérinti a lábfejéhez. Azért még nem hagyom sokáig ülni, nehogy elferdüljön a hátgerince, na de ha ő egyfolytában ülni akar...

Egyelőre csak egy tárgyat tud a kezében tartani. Vicces, ahogy adogatom neki a játékokat, azt, ami addig a kezében volt, mindig elhajítja, hogy megfoghassa a másikat. Csuklóját forgatva nézi elölről-hátulról a dolgokat, aztán természetesen a szájában kötnek ki. Átteszi egyik kezéből a másikba a játékokat. Hihetetlen erősen markol még mindig, jópár szál hajam látta kárát, valamint a szemem alatt is van egy csík (mire elmúlt volna, újat csinált).

Már nyújtja a kezét, hogy vegyem fel. Hihetetlen matrica-gyerek lett belőle, szinte ki sem tudok menni a szobából. Nagyon kevés ember van, akit megtűr, aki felveheti őt, a legtöbb ismeretlen ismerősnél visít. Nálam és a Petinél mindig megnyugszik, és ez annyira jó érzés:)

Szeret utánozóst játszani, főleg reggel, amikor ő még a kiságyban van, én az ágyunkban, és kiált egyet, én utánzom, jó pár percig kiabál még.

Az éjszakát még mindig nem alussza át, de az előbbi hónapokhoz képest nem kel csak nyöszörögve. Egyre hangosabban sír, és követeli az adagját... Az autóban sem alszik most már végig. Mivel Peti szülei elég messze laknak, volt már, hogy egy órán keresztül próbáltam nyugtatgatni, de sikertelenül... Mostanában már bevetettem a Bogyó és Babócát is, azt már elnézegeti pár percen keresztül, addig legalább ki tudom fújni magam.

Hello június!

Pannikám vasárnap fél éves lesz már, ezért itt az ideje, hogy lassan visszatérjek az életbe, és vele együtt a blogra is. Úgyis nagyon hiányzik, hogy nem írogatok ide, és sajnos mások blogját sem nagyon olvasgatom, de mostantól minden nap csippentek rá valahonnan egy kis időt.

Hétről-hétre alakítgatom a rendszert, a napi ritmusunkat, próbálok mindent belesűríteni a napunkba, ami szükséges. Egyelőre elég jól megy, és sikerült is sok olyan "újítást" bevezetnem, amivel könnyebbé teszem a házimunkát. A gyereknevelés és a házimunka teljesen kitölti a napjaimat, mégis úgy érzem, hogy kezd utolérni a sztereotípia. Meg is beszéltem Petivel, hogy ha van valamilyen "kihívás" a hónapban, sokkal jobban érzem magam, nem vagyok annyira depis sem a beskatulyázódástól. Ilyen volt pl. a 30 napos guggolós torna, amit sikeresen végigvittem, pedig elég sok volt már az utolsó napi 245 guggolás, mégsem adtam fel. Összesen 3295 guggolást csináltam, mellette egész április végéig hátgerinctornáztam minden nap. Egy kicsit meg is látszódott rajtam, míg meg nem betegedtem, és valami mellékhatás miatt két pofára nem kezdtem falni a kekszet... Úgyhogy most nagyjából ott vagyok, ahonnan indultam. 

Nade miről is akartam írni? A kihívásokról. Szóval június a kihívásoké lesz, hogy legyen mivel "elütnöm" a sok szabadidőmet. Tehát a júniusi kihívásaim:

Gasztronómia: Peti rámutat egy receptkönyvemben egy receptre, amit el kell készítenem. 5 recept után írnom kell róluk a blogra, 10 után vehetek magamnak egy könyvet (tiszta Julie és Julia, pedig nem is látta a filmet. Illetve egyszer "nézte" velem, csak a laptopjáig látott el:))

+ 57. VKF - Palacsintázzunk.

Kreatív: barátnőm számára a hímzett zsepik. Még kettő van hátra, valamint felhímezni mind a 6-ra egy rövidke szöveget.

Ezen kívül megtervezni az esküvőnket. 

Többet blogolni.

Lenne még több is, de azokat megtartom a következő hónapra:)

Mindeközben ami feldobja a hangulatomat ebben a retek időben: Presser Gábor minden mennyiségben, és pöttyös könyvek (kölcsön kaptam 15-öt, és 5 van nekem). Amit pedig most olvasok: Sophie Kinsella: A boltkóros babát vár (csak hogy tudjam, mit nem vettem még a kicsinek:)

Szóval, Helló Június!!!

Az 5. hónap...

... és még két hét, természetesen.

Gondolkodtam, gondolkodtam, mit is írhatnék az ötödik hónapról, mert látszólag nem történt semmi, de aztán belegondoltam, hogy mégiscsak mennyit fejlődött ez a kis csibész. Mivel rég elmúlt 5 hónapos, eléggé összefolynak a történések a 6. hónappal, már rég elterveztem, hogy írni fogom, mikor mit csinál, de mindig elfelejtem a nagy örömködésben.

A hónap azzal kezdődött, hogy Panni megtanult a hasára fordulni. Az első napokban eleget szenvedtünk vele, mert amint lefektettem, azonnal átfordult, és mivel az elején az egyik kezét még nem tudta kihúzni maga alól, meg amúgy is utált hason feküdni, pár másodperc múlva mindig bőgés volt a játék vége. Azóta megtanulta, hogy csak akkor forduljon át, amikor valami érdekes játék van arrafelé. Most már elég sok időt eltölt hason fekve. Vissza még csak két-háromszor fordult, de most teljesen másra koncentrál. A kezeit is megfontoltabban használja már, minden játékot alaposan áttanulmányoz, majd a szájába nyom. Hihetetlenül erősen tud fogni, főleg hajat tépni és markolni. Ha odatartom a kezemet, próbálja felhúzni magát ülő- majd álló helyzetbe. Ha leteszem a kiságyba aludni és még nem álmos, akkor általában szétszedi az ágyat és teljesen más pozícióban találom. 

Megkezdtük a hozzátáplálást is, eddig répát, krumplit, brokkolit, karalábét, banánt, almát és körtét próbáltunk. Ügyesen belapátolja már az ételt. Az alvással sincs szerencsére még gondunk, egyszer történt meg, hogy 3 órára teljesen kialudta magát, és csak szenvedtünk fél 6ig. Sokat mosolyog és beszél.

Egy újabb mérföldkő

Hát erről most muszáj írnom, hogy pár év múlva a gyerek röhöghessen rajtam, aztán az első répapüréjével ugyanúgy járjon, mint az anyja:)

Ma kezdtem Panni szilárd ételekkel való megismertetését. Természetesen répapürével kezdtük, hogy ne szokjon a finom almához, barackhoz:) Bár úgy láttam, a répa is módfelett ízlett neki, vagy csak a kanál jött be neki annyira. Megvolt az "anyaazonnaladdideaztakiskanalat" szorítása.

Szóval a hozzávalók:

- egy darab nagyjából kipihent gyermek, valami mozgáscsillapító szerkezetbe szerelve

- pár szál répa

- babavíz

- egy darab anyuka, aki még életében nem párolt zöldséget, még a főzéshez is alig konyít, és még a gondolattól is reszket, hogy most főznie kell a gyereknek, és tuti megmérgezi (ha tapasztaltabb anyuka is van a háznál, az még jobb, le lehet cserélni az előbb leírtakkal)

- villa, házirobot, merülőmixer, lehetőleg nem két éve kapott ajándékként még becsomagolva, amit még össze sem tudunk szerelni - ezeket ugyanebben a sorrendben kipróbálni a pépesítéskor

-  ha először csomagoljuk ki az ajándékot, porszívó

- mosogatószer és Ariel folteltávolító!!! életbevágóan fontos!!!

Tapasztalatok:

1. Hiába írják, hogy "kis mennyiségű vízben párolni", ha fél másodpercre elnézel másfelé, a víz már el is párolgott, a répa pedig már sül.

2, Ha már másfél hete megörvendeztet a poronty napi kétszer másfél órás alvással, az egyik fél 11-től 12-ig, amely idő épp tökéletes ebéd és babakaja készítéséhez, akkor biztos, hogy épp aznap csak fél órát alszik. Ezután megoszthatod a figyelmedet a vízutánpótlás és a baba között.

3. Egy szál normális méretű répa összepépesítve kb. 40 ml, ami kb. 2 napra lehet elég, első nap úgyis csak egy kanállal szabadna adni, másnap 3-4 kanállal, harmadnap normális adagot. Kinek mi a normális:)

4. Minél jobban összepépesítjük a répát, annál biztosabb, hogy találunk benne olyan darabokat, melyektől biztosan megfullad a baba, ezért azt megesszük. Bár a doki azt mondta, hogy csak villával törjük össze. Ja, a merülőmixer nem igazán alkalmas egy darab répa összemixeléséhez:)

És akkor jöjjön a végeredmény:

a) 1 kanál étel a gyermek hasában, 1 kanál az előkéjén, kb. 3 kanál a saját hasunkban, és mivel már rájöttünk, hogy a daraboktól nem fullad meg a baba, a többi talán elég lesz másnapra.

b) Harmadnap már muszáj lesz újra párolni (de akkor már tapasztaltabbak leszünk, és apuka is itthon lesz, hogy foglalkozzon közben a gyerekkel), de lehetőleg két répából.

c) Egy nyakig szaros gyerek, amibol a nagyja még előtte termelődött, de nagy valószínűséggel még evés közben is jött hozzá egy kicsi, mert ilyen mennyiségű és állagú még sosem volt.

d) És mivel a kiskanál a mosogatás után narancssárga maradt, nem biztos, hogy egy óra múlva a répapürés előkére (és kakis bodyra) a folteltávolító még elég lesz:)

Ja, és áttértünk a kettes tápszerre is.

És mától hokivilágbajnokság, hajráááá szlovákok!!!

Annitól Panninak

Írtam már párszor, hogy Panni kedvenc állata a zsiráf, csak még nem igazán tud róla. Van már zsiráfos ágyneműje nagyinál, plüss zsiráfja itthon, zsiráfos ágyikója, zsiráfos pelenkázója, zsiráfos könyvecskéje, a legújabb szerzeménye pedig ez a kép, amit unokatestvérem, Anna készített neki. Szerintem nagyon szép lett:)

Panni 4 hónapos...

... és jó pár napos már. Pontosabban 4 hónapos és 9 napos. Csak úgy vagyok én ezekkel az összefoglalókkal, hogy jó lenne megírni, de semmi kedvem hozzá. Pár nap után meg azt is elfelejtem, mit tud már ez a nagylány.

A hónapot azzal kezdtük, hogy elkezdtünk komolyan érdeklődni a játékok iránt. Mármint a gyerek. Petitől kapott "hidat" a játszószőnyeg fölé, és komolyan kezdte verni szegény zebrát, oroszlánt és elefánt(ot). Jópár mese is született már a 3 jóbarátról, szereplői természetesen az oroszlánkirály, a kis szépséghibával született zebra (sajna egyik fele piros alapon fekete csíkos, de legalább be tudta bizonyítani a többi zebrának, hogy ők fehér alapon fekete csíkosak, nem fordítva, mert ugye nála a fekete csíkok adottak, tehát az alap változik. Na hagyjuk), és a pöttyösre tetovált fülű elefánt. Nem gondoltam volna, hogy 3 főszereplőről ki lehet találni ennyi mesét.

Néha még "darabosan" nyúl a dolgok után, de látni, hogy már azt az adott tárgyat akarja megkaparintani. Pontosan a 4. hónapszülinapján átfordult kétszer is, azóta ha lerakom, egyfolytában hasra fordul. Ebben csak az a rossz, hogy nem igazán szeret hason, nyafog is rendesen. Oké, egy idő után ordít... De ha nem hagyom úgy, sose tanul meg mászni.

Felfedezte, hogy sok minden fér a szájába. Pl. a lába. És ha az a zoknitól szöszös, akkor még finomabb. Amúgy még nem találtam olyan zoknit, ami fél percnél tovább bírná a lábán, természetesen nem a nyugalmi állapotáról beszélek. Arról nem is tudnék, mert olyan nem nagyon akad. Hiába teszem jó messze a dolgokat tőle, ahogy lefektetem, kinyújtja a kezét, és tuti van benne valami. És ha már a kezében van, akkor az a szájában van. Függöny, takaró, szőrös zsiráf, mégszőrösebb maci, egyremegy. 

Szépen figyel a hangokra, messzire is figyel már, ezt abból vettem észre, hogy kedden egy kajáldában etettem (az etetés is kész tortúra mostanában, kész agyrém követni a cumisüveggel a száját), és normálisan incselkedett a pincérrel, aki kb. 10 méterre lehetett tőle. Amúgy is szeret incselkedni, ha nem én vagyok a környéken, akkor biztos, hogy nevet mindenkire. Most már kacag is hangosan, ha úgy tartja kedve. Pl. ha anyuval twistelünk neki. Ne akarjátok tudni... Van egy kompromittáló videó róla a Petinél, de azt mondtam neki, ha valakinek megmutatja, örihari. Mamma Miát is nagyon szereti, és a Downton Abbeyt is elnézi velem, pedig abban nem is énekelnek. Pár napja elkezdett berregni is a szájával, de azt hiszem, az már az ötödik hónap meséje.

Még mindig jól alszik, este 8-fél 9-től reggel 7-ig, egy ébredéssel éjjel. Néha átalussza az éjszakát, de azt nem nagyon szeretem, mert olyankor fél 6-kor ébred, és nagyon nehéz visszaaltatni. Megtanulta kivenni a cumiját a szájából, sajnos vissza még nem tudja rakni, úgyhogy sokat ugrálok az ágyból a kiságyig és vissza, betakarózom jó melegen, és abban a pillanatban a cumi újra kiesik:)

3,5 hónapos korában a szopizásról is leszokott, sajnos... Valószínűleg megérezte, hogy változások vannak anya testében. Azóta tápszeren élünk, de legalább tudom, mennyit eszik, és úgy vettem észre, jobban is hízik. Már csak pár nap, és kezdem a hozzátáplálást, addig még gyűjtöm az erőt (és a recepteket).

Múlt hétvégén nézegettünk egy állatos könyvet, csak úgy, mi ketten, háton fekve a szőnyegen. Meglepően jól bírta. Most hétvégén beszerzek valami könyvet otthonról, ha anyu el engedi hozni... Pedig az enyééééim!! Ja igen, Panni még mindig imád ajándékot kapni (najó, ééén...), és majdnem minden hétvégén kap is valamit. Pedig hányszor mondtam már, hogy ne kényeztessék el (mármint engem...:)

Szóval, ez történt ebben a hónapban. Lehet még több is, mostantól írni fogom, mikor mit csinál:)

Teát!

Nahát! Hogy én befejeztem valamit pár hónap (év:) után!

A bögre végül egy dobozkára került, amit egy barátnőm dekupázsolt már jó régen. Végülis a dobozt is már több alkalomra el akartam készíteni, de valahogy soha nem jött össze. Csütörtök este, mikor egy hosszú nap után lefektettem Pannit, nekiálltam, és két óra alatt elkészültem vele. A végeredmény pedig felülmúlta az elvárásaimat.

Ez volt az alap, amit a barátnőm készített. Bár én csak szalvétázást kértem, kifestette a doboz belsejét is bordóra, szerintem nagyon szép lett:

 

Ezután a doboz tetejének egész felületére ráragasztottam az alap-anyagot, amit még Bogitól kaptam PIF-ajándékként. Majd a bögrét is kartonlapra feszítettem, a széleire pedig farkasfogat vágtam. Ez volt a legnehezebb munka. Itt érkezett haza Peti és kérdezte, segíthet-e. Igen, ne nyaggass te is, volt a válasz:) De akkor már ugye túl voltam egy hosszú, nyűgös napon a Pannussal, és épp lyukasra lyuggattam az ujjamat... De végülis a farkasfog felkerült, felragasztottam a doboz tetejére. A doboz fedelének a széleire egy bordó dekorszalag került, amit két hete véletlenül találtam egy új üzletben, amit Léván fedeztem fel. Ma is visszamentem oda gyerek-gombokat venni:) Végül még négy szívecskét is ragasztottam a dobozra, amiket szintén Bogitól kaptam. Reméltem, hogy nem lesz csicsás, de szerintem pont jó. Én nagyon meg vagyok elégedve az eredménnyel.

Kávét? Teát?

Ez az első befejezett hímzésem jó régóta. Még az összeállítás várat magára, de a héten az is meglesz. Tervezője (ha minden igaz) Digoin (vagy DHAB). Nagyon tetszik az összes bögre és csésze, ha egyszer lesz valami ötletem a felhasználásához, biztosan kihímzem mindet. Bár én a kép alapján kicsit fehérebbre, nem ilyen szürkés árnyalatúra gondoltam, de majd variálom a színeket.

Hétfőn végre megérkezett hozzánk is a tavasz, látszik is a képen. Ma már megint nem süt a nap. De legalább meleg van:) Szegény lányom két nap után megint az erkélyen kényszerül aludni, valahogy ilyen borús időben semmi kedvem sétálni, és van egy csomó takarítanivalóm is. Tegnap már 4 hónapos lett, majd később jövök egy hónapösszefoglalóval is.

És itt a többi csésze is:

Hímzett zsepik

Barátnőm anyukája ebben az évben lesz 60 éves. Szeretne egyedi ajándékot adni neki, és megbeszéltük, hogy készítek neki hímzett zsebkendőket. Először keresztszemesre gondoltam, de nem tudtam, hogyan készítsem el, így maradtam a laposöltésnél. 6 zsepi volt a csomagban, úgy gondoltam, hogy mindegyik zsebkendőre ugyanazt a motívumot hímzem majd, csak más színű melírozott fonallal. Sajnos a zsebkendő szegélyével nem számoltam, de szerintem élőben azért jól néz ki. Még egy-egy szöveget hímzek majd félkörívben mindegyik zsebkendőre. Remélem Évinek tetszenek majd, és nem utolsó sorban az anyukájának is:)

Mostanában...

Úgy gondoltam, ha ma időben végzek a vasalással, megírom végre a három havi posztot, ami most már három és fél havi lesz nemsokára. Most 23:24 van, és nem határoztam meg, mi az az "időben végzek", úgyhogy végre itt vagyok. Igaz, hamarabb is végezhettem volna, mert most valahogy kevés volt Panni cucca, de fél 11-ig a kádban olvastam, muszáj volt már végére érni a Magyar börtönpokolnak, ami Stohl börtönben eltöltött 150 napjáról szól, hogy végre olvashassam már a Csokoládés barackot. 

Egyébként nem értem, mi ez a nagy hűha a könyvvel kapcsolatban. Egyáltalán nem olvastam benne semmi olyanról, amin a "börtönösök" felhúzhatják magukat, de hát ők tudják. A címe pedig? Magyar börtönpokol? Nem értem, mi volt ebben a pokol... Jó, lehet Stohl belül ezt érezhette, hisz tényleg nem lehetett mindegy, bevonulni 5 hónapra, és főleg az unalom, a sztereotípia, hogy minden nap ugyanolyan, az maga lehetett a pokol. De szerintem nem voltak rosszak a feltételek, az őrök is egészen normálisan viselkedtek a rabokkal. Stohlt szeretem, mint színészt, de a két könyv elolvasása után hihetetlenül lecsökkent a szememben, mint ember. Az első könyv tele volt káromkodással, ebből a másodikból pedig azt olvastam ki, hogy ő magasabb rendűnek érzi magát az őröknél... Na mindegy, jól kidühöngtem magam most, holnap végre jöhet a Csokoládés barack:) Egyébként Stohlt jól beleejtettem a kádba, lelkiismeret-furdalásom is van emiatt, azt sem szeretem, ha a saját könyvem esik a vízbe (két Jane Austen jutott erre a sorsra), nem hogy egy kölcsönkért... ahh... bocsiii!!! 

Egy valami viszont nagyon tetszett a könyvben, egy idézet: "Soha többé nem hagyom, hogy a percek teljesen értelmetlenül peregjenek az életemből." Sajnos, ismerem ezt az érzést... Van, hogy Panni 3 órát alszik az erkélyen, amikor pedig behozom, azt veszem észre, hogy ez alatt a három óra alatt szinte csak bámultam ki a fejemből, néztem a tévét, és max. evésig jutottam... Mióta ezt a mondatot olvastam a könyvben, azóta tudatosan is kihasználok minden percet. Sohasem tudhatom, a megtakarított időm mire lesz jó:)

De akkor vissza az eredeti témához: Pannikánk már elmúlt 3 hónapos!!!

Ez a hónap a játék jegyében telt. Pannus fokozatosan megismerte a kezecskéit, lábait, a mozgás örömét, a fogást, rágást. Ebben az évben talán először volt kiengedve a hajam, mindjárt el is határoztam, hogy még egy-két évig inkább copfba fogom, mert hihetetlenül meg tud tépni, alig tudom lefejteni az ujjacskáit a hajamról. Mindent az égvilágon egy szempillantás alatt a szájába tudna gyömöszölni, ha az ökle nem akadályozná meg benne. Mert azért még nagyjából mindig az ökle kerül a szájába. Jó hideg mindig a sok nyáltól a keze. Ma felfedezte, hogy a zoknija is ehető, próbálja már a lábát is begyömöszölni a szájába. De az majd csak a 4. hónap meséje lesz. Szépen nyúl a játékok után, ütögeti is őket, kapaszkodik beléjük. Ha megfogjuk a két kezét, kb. 45 fokig saját maga felhúzza magát, utána kis segítséggel lábra is szökken. Be is mutatta a doktornéninek, tisztára meglepődött, mit megcsinál már. Hason továbbra sem szeret, de 3-4 percet azért elvan, próbál kúszni is a játékai után, de aztán felhúzza magát és elkezd bőgni. Továbbra is este fél 8-tól bárminemű ringatás-becézgetés nélkül elalszik, csak dudi legyen a szájában. 2-4 között egyszer ébred tejcire, gyorsan visszaalszik, és reggel 7-ig húzza. Az órát sem kellett beállítanunk az évad első forma1-es futamára:) Kicsit többet alszik már napközben, talán a sok mozgás kimeríti, ha sétálunk egy jót, és utána kiteszem a balkonra, van, hogy 3 órát is alszik egyhuzomban. Kiságyban azonban nem hajlandó napközben aludni, hétfőn kipróbáltam, akkora szél volt, hogy a balkonra sem mertem kitenni. 40 percet aludt csak a kiságyban, aztán nagyon nyűgös volt estig... Nem tudom, mi lesz nyáron, mert napközben a balkonra süt a nap, és ha oda sem tehetem ki, és a hőségben sem sétáltathatom... Megkapta az első oltásokat is, mindkét lábába egyet. A másodikat szerintem észre sem vette, annyira sírt. Alig tudtam megvigasztalni, pár másodpercig levegőt sem vett a sírástól. 6 hét múlva újra oltás:( Szerencsére nem lázasodott be, hőemelkedése volt csak, max. 37,7 fok, úgyhogy nem is adtam neki semmit. Továbbra is cicizik és hozzátáplálom, bár valamennyivel több már a tejem, de éheztetni nem akarom, és szerintem béna vagyok a tejleszíváshoz, mert csak 30 mlt tudok ígyis-úgyis lefejni. A felesleget úgyis felböfizi, emiatt viszont egész nap előkében van, és néha már szégyellem átadni másnak, mert kevés ember van, akit nem hányott még le:) Előkefogyasztásban szerintem verhetetlen.

Én meg már lemondtam az este 8 utáni csakmagammalfoglalkozok-ról, már nincs rá nagyon szükségem. Inkább járok a Petivel együtt aludni, így néha 10 órát is alszok, de a 8 általában mindig megvan. Csak a keddi nap a hosszú, olyankor vasalom a kicsi cuccait. Így viszont lassan háborús övezethez fog hasonlítani a lakás, hisz napközben sok mindent nem tudok megcsinálni, este meg gyorsan sterilizálok, elmosogatok, fürdök, aztán megyek is aludni. Nem baj, majd egyszer ez is kialakul. Csak mindent szép fokozatosan. Már az is valami, ahova eddig eljutottam:)

És akkor pár kép a mi kis majdnem-háromésfélhónaposunkról:

 

 

És így kezdődött a negyedik hónap:)

 

Baby Shamrocks Biscornu (4)

Lassanként befejeztem a tűpárna hímzését. Érdekes volt pár újfajta öltést megtanulni, és a sok kis kompakt rész több sikerélményt is adott. Most már csak gyöngyöznöm és összevarrnom kell, aztán jöhet a következő elkésett karácsonyi ajándék:)

A képek megint hihetetlenül rosszak lettek, de végre jön a tavasz és lassan talán napfényben is fényképezhetek.

Ezt a képet meg csak mert imádom!

Árpa Attila, Bochkor Gábor, Gesztesi Károly: Macsó papák (Csajokból sosem elég)

Peti kapta karácsonyra ezt a könyvet. Nekem sikerült elsőre kiolvasnom:) Sokszor könnyeztem a röhögéstől a kádban, Árpa, Gesztesi és Bochkor viccesen írt a gyermekvárás- és nevelés szépségeiről. Nem tudom, mennyi igaz abból, amit Árpa összeírt, de hármójuk közül szerintem ő a legmacsósabb, Bochkor nagyon okos, és Gesztesi pedig egy kedves kismackó, ez jött le a könyvből. Egyébként érdekes volt azokról a dolgokról olvasni, amit én is épp megélek:) Mondjuk borítóképet választhattak volna mást... Mintha nem örülnének a gyerekeknek. Nekem ezek voltak a kedvenc részeim:

"Méretet venni egy nő gyűrűsujjáról gyakorlatilag képtelenség, (...) Vásároltam másfél kiló bizsut, mindenféle gyűrűket küllemre való tekintet nélkül, viszont mindegyiket szigorúan más-más méretben. Az egész kollekciót becsomagoltam egy dobozba és odaadtam az anyósomnak, hogy mutassa meg Claudiának azzal, hogy egy ismerőse ilyenekkel kereskedik, és ha valamelyik megtetszik, azt nyugodtan megtarthatja. (...) Claudia csak egy pillantást vetett a doboz tartalmára, majd kijelentette, hogy mindegyik baromi ronda, különben sem szereti a bizsut, lesz szíves a kedves mama békén hagyni őt ezekkel a céllövöldés szarokkal." (Gesztesi)

"Második lehetőségként a nem létező Csínó keresztnevet kóstolgattam. Árpa Csínó. A vezetéknevemmel együtt kimondva tökéletesen imitálja Al Pacino nevének hangzását. A másik verzió a Kadabra volt, márminthogy Árpa Kadabra…" (Árpa Attila)

"Én a magam módján megpróbálok tenni az ügy érdekében, mégpedig úgy, hogy beruháztam egy zongorába, amin Amira majd játszani fog, ha megnő. Addig én használom. Egyelőre nem nagyon reagál, habár megfigyeltem, hogy a hangok közül talán az tetszik neki a legjobban, amikor lecsukom a fedelet. (Árpa Attila)"

A legjobb rész pedig a Puding próbája - szerintem:) Árpa és Bochkor kipróbált egy csomó babakaját, és leírták a tapasztalataikat.

 

"Hétgabonás tejpép

Sajnos nem tudjuk, hogy mi van benne, Attilával ugyanis ketten sem tudtunk összesen hét gabonát megnevezni, annak ellenére, hogy Árpának már a neve is felárt egy telefonos segítséggel. Így elfogadtuk, hogy hét gabonából van. A bekeverés elsőre sajnos nem sikerült, mert a por olyan mennyiségben szívta a vizet, hogy az előkészített mennyiség is kevésnek bizonyult. Hiába mondtam Árpának, hogy ne öntse bele az egész dobozt a lábosba, nem hallgatott rám. (...) Attila volt a bevállalósabb, hirtelen nagy levegőt vett és betolt a szájába egy kisebb darabot. Állítólag ízre nem szar, de az állagával valamit csinálni kell majd. Talán több víz és kevesebb por? Mire lenyelte, a maradék belekötött a lábosba."

Baby Shamrocks Biscornu (3)

Most jó elmosódott képek következnek, de igazság szerint nem is néztem meg, mit fényképeztem, csak gyorsan kattintottam aztán mentem is a dolgomra. 

Mostanában a biscornuba öltögetek, ha van pár percem. Ezt a részt még Panni érkezése előtti este sikerült megcsinálnom:

Azóta lassanként haladok, egy-egy részletet sikerül csak egyszerre megcsinálnom. Az elejéről már csak a gyöngyök hiányoznak.

A hátoldalát is elkezdtem, ennél már több van ugyan meg, de még nem fejeztem be egy komplett részt, ezért nem mutatom.